A kézmelegítők feltalálásának első szakasza Chu államban kezdődött a tavaszi és őszi időszakban. A Chu régió párás volt, és a chu-iak előszeretettel égettek illatos gyógynövényeket lyukas füstölőkben, hogy gőzt engedjenek ki, így feltalálták a kézmelegítőket a hő elvezetésére és a melegre.
Az ősi kézmelegítők kis dinnye méretűek voltak, könnyen kézben hordhatóak, így sokkal kényelmesebbek voltak, mint a tűzhelyek vagy a fűtött téglaágyak. Ezenkívül az ókori emberek széles ujjú köntöst viseltek, lehetővé téve számukra, hogy kézmelegítőt hordjanak az ujjukban vagy a keblükben, innen ered az "ujjmelegítő" vagy a "kézmelegítő" vagy a "kézmelegítő"{2}} elegáns elnevezés, amely tovább erősíti szeretetteljes konnotációjukat. A változó dinasztiákkal azonban a szín és az anyagok kissé megváltoztak, míg a forma nagyjából ugyanaz maradt.
A múltban a tudósok kézmelegítővel felmelegíthették a kezüket és javíthatták a vérkeringést, lehetővé téve számukra az írást és a festést egyszerre. Ahogy a mondás tartja: "Még ha csontig kihűlt is a költő, a tavaszi nap a csuklójára süt."
A második szakasz a forró vizes palack volt, egy lapos, kerek edény rézből vagy porcelánból, csavarral,{0}}a tetején nyílással. Ezen a nyíláson keresztül forró vizet öntöttek be, és az ágyba helyezték, hogy megemeljék a hőmérsékletet. Különféle anyagokból készültek, köztük rézből, ónból és kerámiából, és általában tök alakúak voltak, kis nyílással és belső membránnal, hogy megakadályozzák a szivárgást. Az 1970-es és 80-as évekből sok embernek van még jól megőrzött-példája az otthonában. A korai változatok anyagában is különböztek, általában rézből, ónból vagy kerámiából készültek.
A harmadik szakasz az 1960-as években kezdődött a műanyag termékek széles körű elterjedésével, ami a műanyag melegvizes palackok kifejlesztéséhez vezetett (a harmadik generáció), amelyek felváltották a hagyományos melegvizes palackokat. A harmadik generáció közé tartoztak a gumi melegvizes palackok, amelyek közül a Yongzi márka a legkorábbi – dédelgetett gyermekkori emlék!